Tartalom

A KERESZT SZIMBÓLUMA

Minden év nagypéntekjén megünnepeljük, helyesebb kifejezéssel élve gyásznapot szentelünk a keresztre feszített, de feltámadott Krisztus emlékére. Oda megyünk a nagyszenvedő lábaihoz, hogy kibeszélhetetlen fájdalmában részt vegyünk, s bár tudjuk, hogy a kereszthalálon keresztül jutott el a teljes megdicsőüléshez, bár hisszük, hogy feltámadt és él örökkön örökké, mégis mily égető fájdalom markolja meg szíveinket, ha látjuk a nemes vonások eltorzulását, s halljuk az egész világot elhomályosító, minden szíven végig nyilaló sóhajtást: „Elvégeztetett.”

Üdvözítőnk halálának középpontjában a Kereszt áll, a golgotai kereszt, amelyen keresztül árad szét a földre az isteni kegyelem érthetetlen és érdemtelen nagysága. Hisszük és valljuk, hogy az isteni erő és drága ajándék ma is lesugárzik reánk Jézus Krisztus keresztjéről, ha hozzá megyünk és elfogadjuk az általa szerzett kegyelmet.

De mit is jelent számunkra a kereszt? A keresztyén vallás legfontosabb szimbóluma a kereszt. A keresztyénségben Krisztus szenvedésének, magának Krisztusnak, és mint keresztyén világ- és élet a keresztfa (lignum Vitae) Krisztus halál feletti győzelmének a szimbóluma. Egyszerre halál- és élet-jelkép: a legenda szerint a keresztet a paradicsomi bűnbeesés fájából ácsolták. Bár a kereszt jele Krisztus halálának perzsa eredetű római eszközére, a fából ácsolt és keresztbe tett gerendából keletkezett. A kereszt, mint szimbólum használata széles körben elterjedt. A keresztyén szimbolikával kapcsolatos spekuláció az eszményi centrummal rendelkező kereszt alakú helyszínrajzokat Krisztus keresztjével hozza összefüggésbe. Ez érhető tetten az Ádám könyve néven ismert apokrif történetben is.”Eszerint Nóé parancsára fia, Sém és unokája, Melkisédek egy angyal irányításával kiemelte Ádám csontjait az eredeti barlangsírból és új helyre, a világ középpontjába vitte át. És ott összeér a négy végpont. Mert amikor Isten megteremtette a Földet, innen áradt szét az ereje, amit a Föld négyfelől követett, mint szél és halk fuvallat. És ott megnyugodott az isteni erő és megállapodott. Azon a helyen ment végbe majd a Megváltás. Amikor elérkeztek a Golgota hegyéhez, ami a Föld középpontja, az angyal megmutatta Sémnek a helyet… Ekkor szétváltak a részek, és kereszt alakban megnyílt a föld, és a nyílásba Sém, meg Melkisédek belehelyezte Ádám holttestét… ezután megmozdult a négy oldal, magába zárva atyánk maradványait, és bezárult a föld burkának kapuja. És ez a hely a Koponyák hegye nevet kapta, mivel oda helyezték el minden ember koponyáját.” Ennek megfelelően a keresztre feszítés témájú középkori képek nagy részén Krisztusnak a Golgotán felállított keresztje lábánál megjelenik Ádám ősatya koponyája.

A közismert keresztény kereszt jelkép Krisztus vértanúságának eszközére, erre a kegyetlen kivégzőeszközre utal, amely azonban a feltámadás révén az örök élet szimbólumává lett. A kereszt az élet igazi fája, és az Emberfiának jele Krisztus visszajövetelénél. Megjegyezzük azonban, hogy az őskeresztyének az I. században még nem használták titkos jelként a keresztet, csak a hal vagy a horgony rajzát, mert ebben a korban a kereszt még annyira a gonosztevők kivégzésére szolgáló keresztfára emlékeztetett, hogy nem értette meg mindenki.

Jézust feltehetően olyan keresztre feszítették, amely inkább”T” betűhöz hasonlított, ez a forma”tau” vagy”Antal” néven ismert, az isteni kiválasztottság ősi szimbóluma. Az Ószövetségben ilyen lehetett az Ezékiel könyvében említett jel is. Formáját tekintve a kalapács jelképre emlékeztet. Tetején körrel vagy ellipszissel Egyiptomban az élet keresztje lett belőle.

Nagy Constantinus római császár és utódai viselték a rómaiak sasos zászlója helyett a kereszt jelével ellátott zászlót, s ettől kezdve lett Krisztus győzelmének és a keresztyén hitnek jelképe. A hagyomány szerint Constantinus anyja Jeruzsálemben megtalálta Krisztus keresztfáját, s ennek szilánkjait drága ereklyeként árulták, de maga a kereszt jele amulettként terjedt el. Nagy Constantinus császár a kereszt jelét, valamint Krisztus nevének két első betűjét hadi jelvényére tétette. Kereszt alakura építették a templomokat. A keresztes vitézek a mellükön viselték a kereszt jelét, ez azt szimbolizálta, hogy készek meghalni Jeruzsálem felszabadításáért.

Nem mondhatnánk, hogy a kereszt, mint Jézus halálának és győzelmének a jele – mert ezt viszi magával a pokolra szállásnál, a feltámadásnál, a mennybemenetelnél – a korábban meglévő felekezeti ellentétek miatt, a református egyházban sűrűn előforduló jelkép volna. A gyászévtizedben a reformátusokat a keresztvetésre kényszeríttették, vagy arra, hogy a keresztet csókolják. Ehhez a jelhez egyházunk viharos századaiból tehát rossz emlékek fűződtek. A magyar reformátusok kereszt iránti merev magatartása az 1700-as évek végén a felvilágosodás hatására kezdett eltolódni. Ennek nagyon szép és ritka jele a debreceni prédikátor Szikszai György: „Keresztyéni tanítások és imádságok” című, ma is használt műve, amely 1788-ban jelent meg Pozsonyban egy rézmetszettel illusztrálva. A képen Jézust látjuk nagyméretű kereszttel a kezében felhőkkel és sugárkoszorúval, angyalokkal körülvéve. Alul a férfiak térdepelve imádkoznak. Magyarország régi címerében jobb oldalt hármas halmon kettős keresztet látunk. Ez azt jelenti, hogy a magyarság a kereszténység keleti ágát ismerte meg először. A hármas halom Mátra-Tátra-Fátra hegyekre, a bal oldalon lévő négy fehér sáv a négy – Duna, Tisza, Dráva, Száva – folyót szimbolizálja.

A reformáció után a római és görög egyház általánosan ismert – megkülönböztető – szimbólumává lett a „latin” és a „görög”, vagyis az egyes és a kettős kereszt. Így került fel a tornyok tetejére, a temetőkbe a korábbi fejfák helyett sírjelként és számtalan helyen fordul elő a kereszt a római és görög katolikus liturgiában, egyházművészetben. Így láthatjuk az evangélikus templomok oltárán, a sákramentumi edényeken. A szabadkeresztyén egyház jelvénye szintén a kereszt. A keresztnek mintegy tizenhatféle változata ismeretes. A már említett egyes és kettős kereszten kívül előfordul az ún, András-kereszt, ti. ezt az apostolt a hagyomány szerint X alakú fára feszítették fel a keresztyénség első századában. Különböző kereszt alakú szimbólumot kaptak az apostolok, a pápák, a püspökök, sőt még a királyok is, például: tankereszt: Remete Szent Antal; virágos kereszt: Páduai Szent Antal; nád kereszt: Keresztelő János; kereszt tekerccsel: Jeremiás próféta; fordított latin kereszt: Péter apostol jelvénye. Az orosz ortodox egyház hármas tagozódású keresztet használ szimbólumként, úgy, hogy a két vízszintes szár alatt még egy kisebb, ferde szár is elhelyezkedik a kereszten, amely az András-keresztre utal, mert a cári Oroszország védőszentje András volt.

Mi, reformátusok Krisztus nevéről nevezzük magunkat keresztyéneknek, azonban egyházunk címerében a kereszt kétszer is előfordul: az Isten Báránya keresztes zászlót tart, amelynek a rúdja szintén kereszt alakú, tehát a kereszt a reformátusok számára is sokatmondó és nagyon tartalmas jelkép. Felvesszük azt a keresztet, amit esetleg hordoznunk kell, mert Krisztus már előbb felvette a maga keresztjét és ebben van a mi üdvösségünk.

Előfordulnak a református templomok úrasztali edényei között olyan kenyérosztó tányérok, amelyeken vésett kereszt rajzát látjuk. Ezek a reformáció előtti korból származnak, és az ostya kiszolgáltatásának eszközei voltak, majd kenyérosztásra használták úrvacsoraosztáskor.  1930-ban épült fel hazánkban az első olyan református templom, amelyre rákerült a kereszt, de ez is kényszerűségből vagy megalkuvásból. 1930-ban az egri gyülekezet elhatározta, hogy a kis imaházuk helyett templomot épít. Ezt az egri érsek tudomásul vette, de aggasztotta a telek fekvése, ahová a templomot építeni szándékozták, ugyanis az érseki városba vonattal érkező utas, látogató, turista, netán zarándok legelőször a kálvinista templomot pillantotta volna meg. Olyan megoldást kellett tehát találni, hogy az épülő református templom egyrészt stílusában illeszkedjék a barokk elemekben rendkívül gazdag városképbe, másrészt a templomon valamilyen formában kapjon helyet a kereszt. Az egyházközség akkori vezetői tehát neobarokk stílusú tervet fogadtak el, a templom homlokzatát pedig – a legfőbb református egyházi szervet képviselő Egyetemes Konvent tiltakozása ellenére – a hit, remény, szeretet szimbólumával: kereszttel, a horgonnyal és a szívvel díszítették. Klebersberg Kunó vallás- és közoktatási miniszter azzal honorálta az egri reformátusok szép magatartását, hogy tetemes állami támogatást nyújtott a templom építéséhez.

Református egyházunkban, Istennek hála, a kereszttel szembeni tartózkodás megszűnőben van, vagyis az új templomok imaházak belső díszítésében egyre gyakrabban feltűnik a kereszt jele, de mindig „corpus” nélkül, fából, fémből, esetleg festett formában, olyan templomokban, ahol az istentiszteleti helyet az evangélikusokkal közösen használják.

A kereszt a magyar tárgyi és szellemi néprajzban egyaránt megtalálható. A kéverakás legáltalánosabb módja volt a négyágú keresztforma. A vegyes vallású falvak házain a kereszt jele a felekezetbeli hovatartozást jelentette. A népi hitvilágban rontást elhárító jelnek tartották a keresztet, a jelét felekezeti különbség nélkül rámeszelték az istálló ajtajára. A kenyeret a reformátusok is sok helyen úgy szegték meg, hogy késsel a kereszt jelét rajzolták az aljára.

Szeretnék most konkrétan néhány gondolatot leírni Krisztus keresztjéről. A keresztre feszítésnek az a formája, melyet Jézuson hajtottak végre, a zsidó törvény előtt ismeretlen volt, bár hallhattak róla, láthatták mióta római gyarmattá lettek. A kereszt szó, amely ebből, a latin szóból származik, hogy „crux”, eredetileg cölöpöt jelent, vagyis mint büntetési eszköz, kínzóoszlop, ugyanezt jelenti a görög „sztaurosz” is. A kereszt későbbi formáját a karthágiaktól vették át a rómaiak, amelynél a keresztoszlop kötéllel volt a merőleges oszlopra erősítve, egyenlő karú volt az a kereszt vagy egyenlőtlen karú, amelyen a Megváltó szenvedett, ma eldönteni nem tudjuk. A kereszt nem lehetett magas, legfeljebb 2, 5-3 méter magasságú. Bizonyos, hogy a vesztőhelyen több, előre elkészített szerkezet volt, ahová a kereszteket beállították. Legszívesebben a dombokat, magaslatokat alakították át vesztőhelynek, ilyen lehetett a Golgota is. A levetkőztetett elítéltet kötéllel húzták fel a keresztre. Az egyiptomiak felkötözték az elítéltet a keresztre, a rómaiak ellenben csupán a kezét és lábát szegezték nagy szegekkel a fához. A keresztre feszítettek nagyjából 12 óra alatt haltak meg, de némelyik elélt 2-3 napig is. Ilyenkor néha eltörték a lábszárait, hogy halálát gyorsítsák. Jézus halála 6 óra alatt következett be. Az elítéltek többnyire ott maradtak a kereszten, míg el nem rohadtak vagy a vadállatok szét nem marcangolták, de megtörtént az is, hogy a holttestet váltságdíjért kiadták a rokonoknak. Mielőtt a halottat levették a keresztről, lándzsával átszúrták a mellét, hogy haláláról megbizonyosodjanak. A Jézussal megfeszített latrok lábait is összetörték, de vele ez nem történt meg.

Milyen jelentősége van a keresztnek? A kereszt nem volt bírói tévedés. Nem egy szerencsétlen ember szerencsétlen malőrje. Nem. A kereszt Isten bűnösök iránt érzett szeretetének legértékesebb megnyilatkozása volt.(Róm 5,8) Ez volt az Isten által választott egyetlen út az ember megmentésére. A kereszt által „Isten volt” az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek Igéjét. Krisztus helyettesített minket a kereszten, és megtapasztalta helyettünk a halált. „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk.”(1 Péter 2, 24)

Választván a kereszthalált a bűn legyőzésére, Krisztus diadalmaskodott úgy a halál felett, mint a Sátán felett is. Krisztus által lehetségessé vált az örök élet.

Zsurk, 2008. húsvétja

                                                                                                  Sebők János

                                                                                                       lelkész

Felhasznált irodalom:

Takács Béla: Bibliai jelképek a magyar református egyházművészetben

Budapest 1986.

Hoppál Mihály: Jelképtár

Helikon Kiadó

Hans Biederman: Szimbólumlexikon

Budapest 1989.

Révai Nagy Lexikona

Az ismeretek enciklopédiája

Budapest 1914.